=) [végezetül.]

mostantól ide blogolok.
kéretik ezentúl eme ódalt látogatni. ^^
*cupp*

[klikkolj.]

[kattanj meg.] eme mívek mind-mind az én munkázmányaim. aztán nem lopkov lopkovits! :D no, csókszííí. <3

*pörhepsz*

egyszervótholnemvala.

<3

elballagtak. :'( *brühühü*

orsival és kosztyámmal, meg "medvegyenko"val még találkozunk a színdarab kapcsán. *sóhaj* nem irigylem őket. *_* ennyi mindint felvállalni... becsülendő. <3
amúgylagosan; szuper a kórus. :D láwwwi. tutiiik valánk. *egozistáskodás* =D de ez tényleg jól sikerált. :P metálosított greogián-feldolgozás. ez mekkora ötlet! :D aztán... jött is a hidegzuhany. kit rúgtaki ki kettőkor? zsoldost.<3 *grétike, alias sára bőg* nem hiszem el! ha kétmilliárd évig keresgélnek, akkor sem találnak feleoly jó tanárt sem, mint ő. miatta szerettük meg a franciát, s annyi mindent szervezett a suliban. T.T baxxus. imádtuk. szuper jól tanított. közvetlen, kedves, diák-centrikus vala. jót lehetett hülyülni véle, megmondta, mi az, amiben jók vagyunk, tisztában vala az értékeinkkel, és figyelmeztetett a hibákra. ugyanolyan féktelen, lökött ember, mint mink. imád élni, szeret jókat röhögni, könnyen veszi a viccet, fiatalos, lendületes, rendes. órán, vagy fakton gyakorta kajál. >D szereti a hasát, az biztos. ×D. szigorú, de éreztük, mennyire nagy lelke van. felvidított, ha levert valék, és szerettem, hogy ha megheccelt, utána magához ölelt, hogy érezzem, nem bántásnak szánta. <3 művelt, kedveli az irodalmat, de abból sem mindent. kiváló magyar nyelvtanból, ami ma elég nagy szó, tegyük hozzá. =) baromi jól lát rengeteg mindent, szereti a különleges dolgokat, imád utazni. tájékozott, művészetkedvelő, szerette felpezsdíteni a diákéletet. táborokat, túrákat, kiruccanásokat szervezett. szerettem nála vizsgázni, mert már a tekintetével is bíztatott. gyakran beszélt nékünk az életről, szinte minden területen mutatott érdeklődést, rengeteg tantárgyhoz tudott érdekes dolgokat mondani. olyan ember, akitől szívesen tanultunk. kiváló sportember. röplabdista. <3 imádta a táncot, gyakran kérdezett is felőle. elismerte, ha valaki valamiben jobb, kicsiszoltabb nála. örült, hogy tevékenykedtem a suliért, becsülte, hogy részt veszek ilyen-olyan fikuszokon, versenyeken, rendezvény-cuccosokon. sokszor kibeszéltünk véle bizonyos emberkéket, és tudtuk, hogy bízhatunk benne, és megnyílhatunk anélkül, hogy visszahallanánk, amit reája bíztunk. imádtuk. imádjuk. imádni fogjuk. szuper ember. és...és kirúgták... *bőg* aznap délután fel is hívtuk. azt mondá, már nincs az épületben, de ne bánkódjunk, mert az hülyeség, és semmit nem old meg. de nékünk ő kell! nagyon. <3 =(
majdan kissé összevakaránk magunkat, s a fellépésre koncentráltunk. xarrá fagytam, az eső is eleredt, és az énakkarból kémleltem, amint a többiek sorfalat állnak. ×D lol. arra a helyre tekintgettem egyfolytában, ahol valaha valaki állt, és nézett reám, mint egy angyalka. de ott mostan szülők, néptömeg, és a kilencedikesek ácsorogtak. vicces, hogy eme hely a hátam mögött vala, és többször is oda néztem. kerestem valakit. *-* grétike hülye. és még valami... az első emelet egyik ablakába tekintettem az udvari próbán. ott állt egy embör. a nevét nem tudom, de mindig úgy néz reám, mintha ismerne. akkor is engem nézet. csoda? hiszen miniszoknyában valék. >D olyan különös, furcsa élmény vala... majdan valaki oda lépett melléje, és a fülébe súgott valamit. hátrább hőkölt, majd bément az ablakból. mondtam már, hogy utálom a szemét, slamasztika kavarására szakosodott népeket? :D lááál.
katinka néninek pedig énekeltünk egy meglepetésesdit. és örült néki. ^^ eldobta a csokrot, és sorba mindnyájan a nyakába borultunk. =) szeretjük. <3

és nem csak őt, hanem még rengeteg népet ama szemerista karneváli hangulatban. ezaz. eme szót kerestem. *katarzis. szívdobbbb. fáj. szeret. és a totális megsemmisülés.*

[goodnight.moonlight.goodbye.sweetheart.]

áron.

 

 

pont.

Három nap. Sok alkohol. xD <3

Hazatérénk az nagy Erdély<3 honából. Nagy szó. :D nem hittem volna, hogy megússzuk ép bőrrel… amilyen hülyék vagyunk. :P nos, kezdem is az élménybeszámolót.

Az indulandusz a szombati időpontról vasárnapra módosult. Valami problematika akadt a szervezéssel, így négy nap helyett csupán hármat töltöttünk külhonban. =) Tehát, vasárnap, mikoron „kicsekkoltam” a koleszból, kis késéssel, annál nagyobb mosollyal, boldogsággal és egy Zizuval, meg egy Macisajt-féle Ákossal az oldalamon, megérkeztem az állomásra.  A tanárnő és a tanár úr is béfutott. Eme páros a várakozás hajnalias pillanataiban röpke harmincpercnyi idegfeszkót okozott nékünk a késésükkel. Lol. A kétszemélyes delegációt hatalmas ováció, éljenzés, tapsvihar fogadta, amint megpillantottuk őket, a táxxxibul kikeszerődve. *Röhögőgörcs* hát. Ccc. Az a fő, hogy kedves, aranyos, megértő tanítványok vunk. :Phát, nem? Tehát, kezdetét vette az utazás. Kamera, fotógép… és nagyadag jókedv, bomlás, vihogás, gyomorgörcs, kialvatlanság, gitárszó, vokális, s instrumentális zenebona. ^^ szuperül éreztük magunkat [vagy csak a magam nevében beszéljek?] :D majdan anyumék Csabán feladtak a vonatra egy csomagot, melyből nagy mágus lévén kaját varázsoltam elő, a többiek óriási örömére. :D Csabától pár kilométer a határ, s a következő megálló már Lőkösháza, ahol a furifejű ellenőrkék körbeszimatolják az útlevélkéket. Pff. Jól elflashelgettünk, cikiztük egymást, hogy „xy, néked tutira lejárt. háhh”… minő meglepetés; Macisajtnak valóban ez vala megírva a csillagokban. Báááh. Szegény. =( tehát, a tanárnő, és eme nagyokos leszálltak, s megvárták, míg jön a „felmentősereg”. Ühh. Sajnáltuk szegényt, majd a sajnálatot pár méterrel odébb felváltotta a testületileg történő felháborgás, mintolyan… hogy a határ túloldaláról biza nem lehet telefonolmányolni. Ennél nagyobb bajunk sose legyen! :] s végtére is, gyönyörű helyen jártunk. Kár, hogy a csodálatra méltó természeti adottságokat elrondítják a „balkáni hatású” szürke lakótömbökkel, a zsúfolt fikuszokkal, s a vulkáni kráter-méretű gyárkéményekkel. Déva csodálatos. Egy árvaházi lakóövezetben vala a szállásunk. Gyorsan birtokba is vettük. Ahová bétettük a lábunk, rend termett. :D Második este műsort adtunk a templomban, ahol az egyik ottani kisjányka is játszott. *_* de ne rohanjunk úgy előre; első esténk még cifrább vala. Egy igazi román kocsma vala szórakázóhelyünk. =) Az alkohol hatására felgyorsult világ fura orcát öltött, mikor a románok belénk kötöttek. ×D és miért? Mert el akarták kérni a számom, miután odamentem Macisajt-Ákossal. Szegényt sokat oltogatták, aztán ott is hagytuk őket, mivel mackós nem sokat hallott a „gagyogásukból” :D majdan, mikor távozni készültünk, integettem eme bizarr bandának, s amilyen gyorsan lehetett, kiiszkoltam a térre. Ment a bomlás jódarabig, eme tentás néptömeggel, majd felocsúdtunk arra, hogy a tanár úr heves szóváltásba keveredett a román fazonokkal, s elhangzott olyasmi, hogy „ha annyira akarod, akkor várd meg, holnap is itt leszünk” ×D nem szerettem volna, hogy az imádott „tancsi bácsi” megverekedjen ezekkel a prolikkal. Pláne ilyen morva nagy marhaság miatt. :D loli. Betértünk a Mc D’ izénijébe, s Melcsivel elkezdtünk Áronról beszélgetni. Kérdezett, s én feleltem. Felvázoltam a helyzetet, effektív azt, hogy ő dobott engem, s nem fordítva, mint ahogyan azt várták. :S erre Mimikém; „dobott? Ez nem fér a fejembe! Ő dobott téged? Arra nem gondolt, hogy nálad jobb csajt a büdös életben nem fog találni?” *Grétike csak pirul* Köszi, drágám. Egy pöppnyi lelket öntöttél belém. =) Mintha anyum szavait hallanám. Totálisan. S nagyon jólesett. <3 Köszönöm. S így, még mindig részegesen, visszatértünk a szállásra. Grétike ruhástól béaludt. *nevet* am, köszi annak, aki bétakart. Nem valószínű, hogy lett volna erőm hozzája. :P Jópáran, akik még éreztek magukban annyi energiát, [csodálni kell őket.], felmásztak a várba, ami k..a magasan van. *_* utána reggeli ébredezésem folyamán felfedeztem, hogy ruhástól fekvedezem az ágy objektumában. ×D irány a zuhany, s egy gyors, finom reggeli után bátran nekivágtunk a túrának. Vajdahunyadvár. <3 gyönyörű akusztika, kellemes hangulat, videózás, ének, gitár. :] csúnyán néző turisták, és általunk megzavart fotós. ×D szépeket énekeltünk, de nagyon féltem a szólótól, ugyanis a „hurutos vagyok” enyhe kifejezés arra, amilyen redva a torkincámban lakozott. Visszafelé találtunk egy kölyökkutyát, akit, hogy a dolgok elejébe vágjak, át is csempésztünk a határon, s addig nálunk lakott. Elég kárt csinált, de imádta mindenki. :D Este pedig koncerteztünk, amely nagyon nagy sikert aratott. :) még utána is énekelgettünk, s ily hangulatban vonultunk fel a várba, természetesen sok étek, s ital kíséretében. =) Gabi „lé ván szárrrvááá”-beszólása megadta az alaphangulatot. =D Csabával, aki helybéli, együtt énekeltünk, s a jókedv, a mulatozás közepette még az ördög útját is eltáncoltuk, ami egy moldvai néptánc. Annyira jó érzés! Totál más, mint amiként otthon szoktunk bulizni. Persze, elmegyek véletek ZP-be, Gödörbe, vagy kiülök a társasággal csövezni a Deákra. Szívesen csinálok váletek programot, mert imádlak titeket, s társasági lényből vagyok, tetőtől talpig, csak… olyan más, mikor körülveszem magam népekkel, s az asztal tetején táncolva duhajkodunk, egy jó koncerten pogózunk, ökörködünk, kifigurázzuk a szánalmas műmájereket, körberöhögjük a világot, vagy az alkoholtól felbátorodva kötekedünk, szórakázunk, kísértjük a sorsot, kikezdünk idegen pasikkal, és mégcsak meg sem bánjuk… más… annyira más. Nagyon szeretlek titeket, s az ilyenfajta bomlást, de leginkább azt, hogy véletek vagyok. S eme néhány napban újra érztem, hogy mennyire imádom a néptáncot is, s a népzenét, a klasszikus zenét, s nem érdekel már, hogy ki mit mond, ki minek tart emiatt. Talán ez az a közeg, ahol igazán bohém tudok lenni, és nem az, amikor felveszem a p*csavillantós miniszoknyát, és vakolatsminket mázolok az egyébként nem olyan szép orcámra, majd ilyesformán belevetem magam az éjbe… mi más bizonyítaná, hogy nem vagyok kibékülve önmagammal? Rengeteg dologra reáébresztett eme este. A gyönyörű kilátás, a pislákoló, narancsszínű, halkuló fények, a zeneszó, s a hajamba gabalyodó szél gyönyörű tánca mégiscsak megdobbantja a szívem. Van szívem. Vannak érzéseim. *-* Fantasztikus, leírhatatlan, milyen jó érzés vala énekelni, táncolni ott véletek. Persze, más, mikor „Lengyel” a vaskos basszus hangjával „sírvavigadva” reázendít a székelyhimnuszra, s azt tartom igazán szépnek, mikor úgy látunk egymás szemébe mindnyájan, hogy nem is azt nézzük, hanem inkább a csillagokat. :] Az este még tartogatott meglepetéseket. Ákosnak hatalmas szíve van, s ha eddig valamit imádtam benne, akkor az leginkább az vala, hogy tutijókat hülyültünk. A várból lefelé tartva, amint beszélgettünk, feltárta előttem, mekkora hatalmas lelke van. Megismertem egy új oldaláról. Szuper vala, hogy milyen komoly dolgokról esett szó. Kisvártatva leértünk, majd Kristóf a számba nyomta a rumosüveget. *blöádefuj* A dolgoknak részemről most nem lett böjtje, csak jócskán jó érzés vala, amint forgott a világ, és beszéltem, de nem óhajtott újfent nap… *khm* holdvilágot látni a pia, ami már egyszer lement. :D Viszont általmentem szocmunkásba, mert Bari drágámat én hánytattam, hátrafogtam a hajacskáját, amíg gyomra kiadta a felesleges terhet, s tartottam a zacsit. ×D Beszélt-beszélt, s annyira magamat láttam benne. Pont ilyen vagyok én is, mikor taccsra vágom magam. ^^’ eztán még hányást is takarítottunk Csabával egyetemben, mivel nem sikerált mindent a zacsiba pakolni, szegény csajszinknak. ×D Bari jobban lett, s bédobta a szunyát, mink pedig néhányan ellátogattunk a tancsik szállására, ahol szellemidézést terveztünk, ám békésen csicsikáltunk helyette, mint a babák. =) Ákost megijesztettem egy villanykörtével, aznap este, jómagam pedig a pocsolya közepében landolt. Nagy röhögés vala belőle. Reggel visszamentünk, s az úticél Bethlen szülőháza vala. Nagyon szép épület, ám mellette egy lerobbant létesítményben horrorba illő kórház van. A patológiát is megnéztük. Bemásztunk, így akár fel is jelenthettek volna birtokháborítás miatt. ×D s mivel az ablakot választottuk, természetes, hogy később kiderült, hogy a főbejárat is nyitva. ×D Nézegettünk régi röntgenleleteket, majd megállapítottuk, hogy a kórház úgy tíz-tizenöt éve nem üzemelhet. András bá’ közölte, hogy három éve járt itt utoljára, s akkor még működött az intézmény. :S szörnyű. Visszairányultunk a szállásra, sártengerben úszott az egész, mondanom sem kő’, undi vala. A kölyökkutyi rakatnyi mocskot csinált, s a szemetet, amelyet kiborogatott, nekiálltunk kézzel felszedni, mikor észre kellett vennünk, hogy nincs víz az egész városban, s az alattunk lakó családtól megtudtuk, hogy központilag van elzárva. Újabb Lol. Mindezt persze ebéd előtt pár perccel. XD utána újra vala. Jellemző.

 A hazautazás pedig gyorsabban elérkezett, mint bárki is várta volna. :( Nem szívesen jöttünk el. <3 [akkor szívtelenül? ×)] nyáá. Jó vala. Nem vala elég eme néhány nap. Hazatértünk, a lelkünket megpakoltuk élményekkel. =) mikor megyünk legközelebb?

amikoron

változékony tavasz. :]

számmör in dö sziti.

generális gondolatok. xD

tegnap firkáltam verseket, ám nem tudom nózidra kötni, kedves publikum, mivel a papíros nővéreméknél ragadt. xD de kérlek titeket, hogy rágjátok a fülem, mert magamtól elfeledem. köfiii. :* <3

kosztya túljutott a színműv első rostáján, újságolta cila. *grétike csillagszemekkel csodálja* annyira tehetséges az a gyerik. *.* szurkoljunk néki közösen. *szurok-szurok* =)

kosztyáról eszembe ötlött, hogy állítólag hétfőn belecsöppenünk az aranytizes próbák világába, de fing sincs senki részéről, mert ugyebár sztrájk, meg körímélt várunk zozitól, és mindenki máshogy tudja, mi a bánat alakul itten. fel kellene hívnunk. mit szóltok? =D am, ezt is litya tájékoztatásából sikerált megtudnom.

am, mikor beszélünk jelmez-ügyben? :] nékem már vannak ötletecskéim. mert nem árt néha. ^^

természetesen a színdarabbal álmodtam. ma is. de valami f..ságot. olyasmi vala, hogy egy csabai művházban lészen az előadás, és én nem tudom a szöveget, majd ott állok meglőve, hogy "hei, hozzatok mán szövegkönyvet" xD és valami rockoperáról is hadováltam. biztos, hogy nem lázálom vala? xD pff

láz... az már nincs. a lázongások száma és mértéke a minimumra csökkent eme tájékon. auff. pff. eme hobbimmal is lassacskán fel kell hagyjak. xD
tutiiii. :D

lityám meg alkoholistává lett, hallom. :P s vélem mikor deákoltok újfent? hívjuk ama veripúrszkotissztyúdöntöt? :D írjunk néki iwiwen. ^^ :P

annyira jó vala véletek múltkor. <3 részeg banda. ^^

és még valami, ami nem hagy nyugodni; ki az a kommentelő, aki szokott írni? azaz, szokott vala, valahai valamely szokása szerint vetett nékem néhány szót, s állítólag sulájban megcsodált engöm a folyosóncsövelősücsörgős hűderajzolhatnékomban. de ki lehet? *.* múltkor pedig én bőszen vártam... ottan álltam, s vártam azon a szerdán, a második emeleti lépcsőferdülőben, ahogy írtam néki. minden szünetben ott valék, s az illető nem jött. *_* egyre titokzatosabb. *simmyke idegszálai facsarodva kvartyognak* ki vagy, te kedves "messzirőlmegcsodállakmajdírokisnékeddenemmondomegénavilágmindenkincséértsemkivagyok"-népség? annyira szeretném megtudni. hidd el, csak, csupán, s kizárólag ez hiányzik ahhoz, hogy nyugodtan alvadjak. ^^ kééérleeek. =)
akkor, nem áron vagy. ez kizárható. *simmy megjegyzése: árontalan.* ki a te lelked, s mily névvel áldott meg a szülőpárosod? jajdeszeretnéménezttudniiii. :]

mondd el! :P vagy nemtommilészen. :D naaa. *puszi*

tegnap.

[amiálunk...] :D

halálkomoly.

[tervezet.]

egyszer vót, hun nem vala, létezett a régmúltban egy ötlet, mely szerint túladtunk volna a házikón, s tömblakásba röppentünk vóna. újépítésűbe. [ezt egybe kell írni, áron.] szal, anyumék kitervelték, hogy ottan jobb lészen nékünk. már egész beletörődtem, s kezdtem elfogadni, hogy nem lészen kutya, macska, illetőleg totál más lészen az egész környezet. nem lészen szomszéd, aki konziba készül, és hajnal kettőkor nekiáll zongorázni, meg sallala... egyéb ily kellemes behatásoknak búcsút inthetünk. frászt. kiderült, hogy nem alkusznak a népek, kikkel anyuék tárgyaltak, egyszóval; "maradunk". /*sirály* ^^ ×D
végezetül úgy döntött anyu, a félrepakolt pízt arra fordítjuk, hogy a rotyvadó fürdőt rendberakjuk. vizesedik a fal, xar a kád, s miegyéb. ez így nem mehet tova. így jött tegnap egy embör, kit én még nem esmértem, pedig régi jóbarátja a családnak. nagyon kedves vala. =) tehát, ő, s a csapata fogja rendberámolni a lakást. újra lészen csempézve, a mosdó s a vécé szét lészen választva, illetve a kád helyébe érkezik egy gyönyörű zuhanykabin. :]

nos, ki az, aki nyáron elsőként jön le meglátogatni, s megcsodálni az új fürdőt? =]

=) hihi

aha. mert az.

: ) bolondoknapja.

... szóval... a fent említett alkalomból isten éltesse az érintetteket. [minket] ×D :P persze, a dolog visszafelé is elsülhet. [kissé esmérős mondat.] pff. bár, egy bolond honnét tudná, hogy általverik? ×D [minden problematika itt kezdődik.]

nos, hogy megvilágítsam a történéseket; elmondom. délben írtam egy sms-t lityámnak, hogy legyen már oly jó, s jegyezze meg az én osztályzataimat is, mivel ma van a kisérettségi értékelése. jahm, és puszikat küldtem mindenkinek, illetőleg nagyon drukkoltam nékik is. visszaírt, hogy oké, rendben. később jött egy sms, hogy minden ötös lett. :D tiszta boldog valék, majd belegondoltam, s visszaírtam, hogy "ugye, nem csak egy áprilisi tréfa?" ×D
jajj... nem. litya nem ily gonosz. :P imádom. <3

szóval, örülök az ötöseimnek, és bebizonyítom, hogy nem egy idióta linkalak vagyok, mint ameilyennek valamily esemény, és valamely akárkik közbenjárása által feltűntettek a szemere falai közt, és képes leszek jól tanulni. bocs, bogim, én imádlak... de akkor is én leszek az osztályelső. :P


=) hepinesz. ^^

no, s néktek, drágáim, hogyan sikerált? :*

xarkavarás.

még régebben, úgy január környékén eszembe ötlött valami. annyira érezhető vala. hogy ne csak üres szavak legyenek, dobálok némi ízelítőt. ím': a témában rejlő pátosz; rettegek, hogy félni fogok...
itt él mellette a lebegő ég metafizikája... hogy akit szereünk, elengedük. annak ellenében, hogy örökre szeretni fog.
az egész nem csupán egy dekadens mocsok, egy világfájdalom, hanem valóban rejt megáben némi szellemi vajúdást.
ám ébredve még magamat sem lelem, nemhogy az álmaimat.

talán érdemes volna alaposabban általgondolni. fogalmam sincs, hogy ama embernek milyen. igaz is... míg én csak az elalvás ellen küzdök, ő az álomba szenderülés és az ébrenlét ellen egyszerre. nem akarom elhinni, hogy hazugság vala minden.

rokonított gondolatok, és valami egészen fájdalmasan csípős humorú, groteszk, bizarr és abszurd... nem. nem mondható abszurdnak. manapság mindent abszurdnak tartunk, amit szívünk szerint hülyeségnek mondanánk. abszurd, hogy süt a nap miközben szállingózik a hó, így március végén. abszurd, hogy elhittem, hogy bele tudok gondolni... abszurd,hogy nemsoá mandulamentesen fogok élni. grétike abszurdnak tartja, hogy a valódi érzések ellenében így meg kell adóztatni egy emberi lelket. abszurd. és most egy mívészi interpretáció keretében... egy magasztos révület könnyed, szökellő lépésével elhintem soraim közt a néhány gondolatot; valaki a saját lépései ritmusára formálja szívdobbanásaimat. nem hiszem el, hogy még mindig bedőlök a hülyeségeknek...
ám az értékek zsibvásárán még mindig el tudom adni magam.
megkockáztatom, hogy nevetségessé válok. pongyola-munka... nem egy kicsiszolt forma.
fáj látni a szárnyakat. a múltat az álmokkal egybenyitó, kecses, ívelt szárnyakat.
okítottuk egymást... erkölcs és esztétika. nem hittem, hogy feláldozol míveid pogányoltárán. micsoda hülyeség... abszurd. :] hát, nem mindegy. *cö-cö-cö* hülyeség... vagy csupán szemétségnek érzem? >) nem ugyanaz a kettő. te is reájöttél, hogy szörnyűség itt, belül van. *szívére mutat*... nem kívül. hogy a gonosz erők nem a világból áradnak, hanem az emberi lélekből. megnyugtat?
gonosz egy teremtés vagyok. azzal tennék a lehető legnagyobb szörnyűséget, ha nem foglalkoznék véle. ehh. de mégis hogyan tudnám megtenni, ha mindig gondoskodik ilyen "mjdénmegmutatom"-dolgokról?....

s mostanság mégis egész' ki vagyok békülve eme állapottal. tanulok, tudom, hol, s ki mellett a helyem.
a kisérettségit immáron hátunk mögött tudhatjuk, drágáim. ×P
ki-ki nagyobb, ki-ki kevesebb sikerrel :)
járok intézeti gyermekekhez látogatni. mindenkinél hálásabbak a legcsekélyebb szeretet iránt is. :o) igaz, szanaszéjjel szadiztak xD, de olyan jó érzés vala látni, mily apró dolgok is mosolyt csalnk orcájukra, lelkükbe. egy fiú nékem adott egy karkötőt medállal. *_* annyira jó vala vélük beszélgetni, játszani. ^^

és mégis pocsék, hogy az a valaki...
áhh...
ám egyszer úgyis eljön a beteljesedés... amikoron a szeretetvágy, és a kötelességtudat mérhetetlen küzdelme álomra hajtja fejét.

s a maga lelkében mi lakik? *_*

amúgy meg... =)